[2-1]
Nicole szomorúan üldögélt az ablakpárkányon. Kint zuhogott az eső. Résnyire nyitotta az alakot és kidugta a kezét. Hideg esőcseppek koppantak a tenyerén. Az eső megjött, de Brian nem. A lány gondolatait csak ő kötötte le.
Két héttel ezelőtt azt álmodta, hogy zuhog az eső. Örült neki, mert már három hete egy csepp sem esett és kedves nyövényei kiszáradtak volna, locsolni pedig nem szabad őket a kánikulában (amely éjszaka sem enyhült). De az álomban az is szerepelt, hogy egy ifjú idegen jön el az ablaka alá és örök szerelem keletkezik köztük. Még arra is emlékezett, hogy a fiút Brian-nak hívták. Sőt, az álomban még arról is szó volt, hogy pontosan tizennégy nap múlva jön el.
Nicole már tizenhét éves volt és nyolc éve várta az első szerelmet, ami eddig nem jött el. Most épp egyedül volt otthon, de hamarosan feltűnt a sáros úton mamája kocsija. Az alak egyre közeledett, és a körülötte ragyogó fény arra utalt, hogy felkapcsolta a lámpákat a hűvös félhomályban.
De ahogy közeledett, látszott, hogy közelről sem éri fel a mamája hatalmas kocsijának méretét.
Az emberforma alak láttán (aki még csak esernyőt sem viselt), Nicole-ban megfogalmazódott a reménykedő kérdés:
,,Vajon tényleg a mamája jött haza?"
(Na, rajtatok a sor, ebből még bármi kisülhet... =D) Ammany |
Ennek az egész Folytasd!-nak az a lényege, hogy EGYÜTT ÍRUNK fanficet. Tehát én elkezdem a történetet, és Ti folytatjátok. Ez, mint a modulcímből is látszik, egy Romantikus. Legyen is az, de kihasználhatjátok és EZZEL EGYÜTT lehet szomorú is! Ti alakítjátok! Hajrá! De arra kérlek, mellőzzétek a csúnya beszédet, meg ilyesmi. És ha már a beszédnél tartunk, nézzétek át helyesírásilag, mert olvastam már olyan rosszul írtat, hogy alig értettem! =S És ne nagyon szóljatok bele, ha nem írtok, mert úgy elvesztjük a történet fonalát. Ha valami mondanivalótok van, akkor a történetetek legelején, vagy legvégén zárójelben írjátok le. Ja, és ha lehet, please, írjátok alá, mert akkor felteszlek az ,,alkotók" közé! Köszi! Ammany |
[2-1]
|