Emlékszel még?

Szeretlek örökké, s szeretni foglak,

Tőlem nem szakít el, se ma, se holnap!

Sok éve szeretlek, emlékszel, mikor azt mondtad:

,,Szeretlek”?

Akonyat volt akkor, s elfogyott a Napból:

Már sok. De én csak vártam, vártam az első csókot.

Emlékszel még?

Leültettél egy kis padra… Azt mondtad:

,,Nem ábrándulok ki Belőled holnapra!”

Felém fordultál, s én visszanéztem.

Láttam magamat szemed zöld tükrében.

Emlékszel még?

A karfának döntöttél.

Felém hajoltál, s megérintettél.

Hűvös ajkad víz volt a száraz sivatagban

Csókod forró tüze perzselt engem mindörökre.

Szeretlek, ahogy most is!

Emlékszel még?

A tenger hűvös vize mosta lábunk

Ahogy az alkonyatban kettesben álltunk.

Szemembe néztél, úgy öleltél.

Emlékszel még?

Azt mondtad, sosem hagysz el!

Emlékszel még?

Mégis elhagytál, jártál egy újabb lány után.

Emlékszel még?

Forró könnyem elmosott!

De rám se néztél,

Egyedül láttam a holnapot.

Emlékszel még?

Egyik nap elmondtam Neked szívem fájdalmát.

És ezt suttogtam:

,,Én vagyok az, ki imád!”

Újra megbíztál bennem!

És én örök nyugalomra térhettem

A Te kedves ölelésedben…